Földi Viktor
Földi Viktor
Földi Viktor
Földi Viktor
Földi Viktor
Földi Viktor
FÖLDI VIKTOR

MOME

„Hogyan lehet létezni, ha nem ismerjük fel az arcokat, vagy arcot látunk ott is, ahol nincs?” (Oliver Sacks – A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét) A prozopagnózia magyarul annyit tesz: arcvakság. Igencsak megdöbbentem, mikor tudomásomra jutott, hogy létezik efféle betegség, amiben ráadásul a népesség 2,5%-a szenved. Ezek az emberek nem képesek mások arcát azonosítani, sőt, ha tükörbe néznek, még saját arcukat sem ismerik fel. Munkám megalkotásában az a soha ki nem elégíthető kíváncsiság hajtott, hogy megtudjam, ők mit és hogyan láthatnak valójában? Fotográfiai kísérleteim során a saját környezetem, barátaim arcképeit használtam fel; a különböző arcok egymásra vetülése pedig egy színes, álomszerű látványvilágot eredményezett. Semmilyen jellegű digitális torzítást nem alkalmaztam. A képeket nem illusztrációnak szántam, csupán – vízióm alapján – művészeti megközelítéssel kívántam a felismerhetetlenség jelenségét érzékelhetővé tenni.