"Egyelőre megmaradok fotósnak" - interjú Kovács Dáviddal

March 15, 2018

Kovács Dávid idén végez a MOME fotográfia mesterszakán. Mániákus filmnéző, aki képes órákig a moziban ülni és falni a filmeket. Diplomamunkájában két szenvedélyét a fotózást és a mozizást hozza össze, kamerájával a budapesti multiplex mozik kulisszatitkait, dolgozóit és berendezéseit dokumentálja. Állítása szerint azt fotózza, amit érdekesnek talál és szívesen megmutatná másoknak. Dokumentált már út menti Jézus-feszületeket, a Keletiben ideiglenesen meghúzódó menekülteket és képi kompozícióba foglalt aszfalt foltozásokat is, utóbbival a Vesc-Art ösztöndíját is elnyerte.

 

 

 

Honnan jött a fotózás?

 

Az egész gyermeki kíváncsiságból indult, az ezredfordulón vettünk egy digitális fényképezőgépet, amit elkezdtem használni. Mindig is filmmániás voltam, először inkább ez a vonal érdekelt, a diplomamunkámban most sikerült is a kettőt együtt összehoznom.

 

Mikor tudatosult benned, hogy ez több mint egy egyszerű érdeklődés?

 

A középsuliban doboltam és a Kőbányaiba készültem jazzdobosnak. Mivel Kecskeméten nem volt olyan tanár, aki felkészített volna, Csömörre jártam fel dobtanárhoz, mint később kiderült, teljesen feleslegesen, mert nem vettek fel. A következő egy évem arról szólt, hogy megcsináltam a nyelvvizsgámat, moziba jártam, írtam, edzettem, aztán elmentem egy filmes OKJ-s képzésre, ami megszűnt, így átmentem a Novusba. Ott nagyon jó társaságba kerültem és megszerettem a fotót is, de a képzés elméleti és a technikai része is baromi jó volt. Rajzolni azért ott sem tanítottak meg, a MOME-s felvételim is egy dühös sika-mika volt.

 

Mégis egyből felvettek.

 

Mikor meglett a szakmám, naivan azt hittem, hogy lesz is melóm, pedig nem. A tesóm kérdezte, hogy miért nem próbálom meg a MOME-t, nincs veszíteni valóm. Elmentem és sikerült, bár én nem vettem volna fel magam. A portfólióm jó volt, de amit a felvételin produkáltam... Szerintem a dumámmal nyertem meg őket, plusz a hozott anyagomat jól meg tudtam védeni.

 

A BA-s diplomamunkáddal, az Aszfalttal 2016-ban tiéd lett a Vesc-Art fotós ösztöndíj is.

 

Engem soha sehova nem vettek be, se stúdióba, se alkotói körbe, de pályázatot sem nyertem. Az Aszfalt a BA-s diplomamunkám volt, ami a pályázatban kiírt „absztrakt” témához tökre passzolt. Nem volt képem ugyanazt beadni, ezért az összeset újracsináltam és nyertem. Volt egy fix 300.000 forintos nyeremény, de azóta is küldik a pályázatokat, kapcsolatokat adnak, ami fontos. Az egész pályázat nagyon szimpatikus, alapvetően mindentől függetlenek és nagyon friss az egész, nem az a tipikus zártkörű valami. Sok hasonló kellene.

 

 

 

Most csinálod az MA-s diplomád, amivel ismét a filmek felé kanyarodsz vissza, a multiplex mozikat fotózod.

 

Nem nagyon van multiplexes fotósorozat. Persze, ott vannak Sugimoto Filmszínházai, ami kikerülhetetlen, de az teljesen más. Engem pont nem a vásznon létrejövő mintázat érdekel, hanem a moziban zajló munkafolyamatok, a diákmunkások meg a berendezés. Még van rá három-négy hónapom, de egész nyáron ezt csináltam. Volt egy korábbi metrós sorozatom, amit egy magánéleti dolog miatt abbahagytam és ezzel próbáltam elterelni a figyelmemet. Előfordult, hogy 7-től éjfélig a moziban maradtam, ahol egy alkalom egy képpel volt egyenlő, mivel annyira nehéz ezt fotózni és nagyon lassan haladtam. Arra jó volt, hogy kikísérletezzek dolgokat, fényeket, a különböző optikákat, de nem könnyű...

 

Van egy fotósorozatod, amin a magyar út menti feszületeket dokumentálod. Miért pont Jézus?

 

Amikor feljárós voltam, sokat utaztam és állandóan kereszteket láttam az út mellett. Csináltam egy naplót, amiben feljegyeztem a helyszíneket vagy a Google Mapsen nézegettem, hol vannak még ilyenek. Fura, mert ha kimondom, hogy Jézus, akkor mindig egy rajzfilm jut eszembe, amit a nagyanyámnál néztem. Egy családról szólt, akik mindig visszautaztak az időben és egyszer Jézus korába mentek vissza. Ha eszembe jut Jézus meg bármilyen bibliai kép, azokat mindig a sivatagban látom, kemény fényben, déli órában. Az én koncepcióm is ilyen lett.

 

Transit zone című sorozatodban a Keletinél összegyűlt menekülteket fényképeztet, ami már inkább a sajtófotó műfaját karcolja.

 

Oda elsőként a kíváncsiság vitt. Hírfüggő vagyok, reggel felütök mindent és megnyitok húsz oldalt. Ezt a témát jó volt látni élőben, bár egyszerre volt rossz is, az elején fenntartásokkal kezeltem az egészet. Volt egy olyan lehetőség is, hogy folytathatnám Bécsben, de aztán ez abbamaradt.

 

Sok műfajban utazol.

 

Imádom az esküvői fotózást, de partyfotózni is járok. Mindenki azt hiszi, hogy ez giccses meg proli, de én nagyon sokat tanultam ebből, akár konkrét kompozíciókat.

 

Van olyan, amire azt mondod, hogy nem?

 

A természet és a sport nem érdekel, ahogy a baba-mama fotózás sem, egyszerűen nem akarok megvakuzni egy csecsemőt, túlságosan sajnálom.

 

Ha példaképeket kellene mondanod a fotós szcénában, kiket mondanál?

 

Urbán Tamás és Benkő Imre munkáit szeretem, ők is évekig csináltak egy-egy anyagot. Az egyetemi csoporttársaimnál pont ezt hiányolom: minden anyaguk szeptembertől decemberig tart és utána vége. Ha azt mondod, hogy Acélváros vagy Miskolc, egyből eszedbe jut a Benkő, a junkie-król meg a fiatalkorú intézetesekről pedig az Urbán. Hiányoznak az ilyen anyagok. Tetszenek Fabricius Anna és Kudász Gábor Arion Humen sorozata, de ott van például László Loren is, aki hipster fiatalokat fotózott bulizás közben, amit hasznos lesz majd visszanézni 20-30 év múlva. Ő például soha nem tanult hivatalosan fotózni, mégis tök jó, amit csinál.

 

A telefonos fotózásról mit gondolsz?

 

Imádom a telefont, mert bizonyos keretek közé szorít. A Lightroomot is azért nem szeretem, mert sok a csúszka, sok a lehetőség, most kicsit jobbra, most kicsit balra húzom és a végére kapsz egy hitvány, torz képet. Tök jó, hogy a telefonnál vannak limitek és adott technikai paramétere közé vagy beszorítva.

 

A képeid szélesebb körű megismertetésére használsz bármilyen közösségi média platformot?

 

Igen és jónak tartom, mert elképesztő milyen emberekhez eljuthatsz.. Amikor a metrós sorozatot, a Budapest Rawe-t csináltam, kiderült, hogy Brüsszelben, Párizsban és New Yorkban is vannak hasonló fotósok. Konzultálhattam a példaképeimmel, mert eljutottak hozzám és ez baromi hasznos volt. Az Insta egy jó dolog, örülök, hogy van csak kell a folyamatos tartalom. Durva volt, hogy mikor befejeztem a sorozatot, mínusz 500  követőm lett egyszerűen azért, mert nem volt utána kontent.

 

Említetted, hogy szereted a hosszabb távú projekteket, de a metrós témát mégis lezártnak tekinted. El tudtál tőle szakadni? Amikor rajta utazol, nem érzed néha azt, hogy folytatnod kellene?

 

El tudtam engedni, azóta csak egyszer fényképeztem a metrón, az is inkább egy kép újrafotózása volt. Már nem is figyelem az embereket, lezártam magamban.

 

A filmes vonalat mennyire engedted el?

 

Annyira nem, hogy ma már egyre inkább filmeken agyalok és a forgatókönyvíráson. Nem vettem át jól ezt a fotós gondolkodást, inkább még mindig filmekben, jelenetekben gondolkodom. Volt a Dokik nevű sorozat, abban volt, hogy a szereplő mindig odaképzelt valamit, ami hirtelen elmúlt. Na, én is ilyen vagyok.

 

Egyébként mennyire vagy rákattanva a mozikra?

 

Szeretek egyedül moziba járni, amikor itt laktam Budán, sokat jártam például az Allee-ba. Gyakran volt az, hogy beültem egy filmre, hazajöttem ebédelni, majd vissza. Mostanában a diplomám miatt is sokat megyek.

 

Mint filmnéző: multiplex vagy művészmozi?

 

Én multiplex-fan vagyok, nem akarom a filmet egy kis teremben látni és szerintem ár-érték arányban is megéri. Sok embert az zavar, hogy ezek egy plázában vannak, ahol át kell verekedned magad, majd a film végén a vécéknél kötsz ki. Ez tényleg borzasztó, de nekem mégis tetszik és alapvetően igényes.

 

Szinkronos vagy feliratos?
 

Tök mindegy, amire van jó hely. Pesten amúgy sincs sok lehetőség, de szerintem nem annyira rossz a magyar szinkron.

 

Láttál mostanában jó filmet?

 

Ami tavaly nekem hatalmas öröm volt az a Kojot. Az utolsó vetítés Nyergesújfalun volt októberben, azóta sem lehet sehol megnézni. Ha tehetném, visszamennék októberbe. Nyilván vannak hibái, de annyira egy kellemes film volt, jó színészekkel és karakterekkel… Több Kojot kellene!

 

Van olyan helyszín a fővárosban, amit imádsz?

 

A hármas metró, na az Budapest.

Please reload